Úgy érzem boldog vagyok, pedig semmi okom nincs erre.
De valahogy mégis...
De hogy hogy?
Ez érthetetlen!
Én szeretem, ő nem. Örülök, hogy újra látom, de valami azt súgja nem kéne.
Kiugrok a bőrömből amikor csak oda jön hozzám beszélgetni, de miért?
Úgy látszik erre csak egy válasz adható... Vagy több is?
Ez szerelem!
Ez az én pechem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése