Sokan azt mondják nekem, hogy 'De Nia. Ne törődj vele.'
Csak az a helyzet, hogy könnyű mondani mint megtenni.
Egyszerűen képtelen vagyok azt mondani, hogy nah most:
Levegőnek fogom nézni.
Én erre nem vagyok képes. Tudom optimistának kéne lennem.
De nem. Akkor sem vagyok képes rá.
Amint szünetben. Egyik jó barátomnak mondtam, hogy
most már lefogom szarni. Abban a pillanatban rám írt.
Amikor suliban elhatározom, hogy mosolygok és
nem törődöm vele. Oda jön hozzám.
Hogy lehetne így elfelejteni és levegőnek nézni..?

puszi.