7:45-kor volt a gyülekező a sulink előtt. Az osztály nagy része már ott volt, de az osztályfőnökünk még sehol. 8:00 volt kitűzve indulásnak, de abból az lett, hogy 8:05 körül jelent meg osztályfőnökünk. Aztán kis idő múlva indultunk is. Első úti célnak kitűzött hely nem más mint a Paksi Atomerőmű volt. Megnéztünk egy kiállítást több száz méterre az Atomerőműtől, ugyanis az Atomerőműbe csak 16 éven fölüliek mehettek be. Nesze neked 13 év. Következő megállónk Szekszárdon volt a Mézeskalács múzeumban ahol bekukkanthattunk egy filmen keresztül, hogy hogy készítik a mézeskalácsot, a nyalókát és a cukrot. Igazán érdekes. Következő megálló Pörböly faluja volt. Beültünk egy mozdonyba és végig hallattunk a Gemenci erdőn. Láttunk vaddisznókat és szarvasokat is. Mikor visszaértünk betekintést nyerhettünk egy vadászati és méhészeti kiállításba ahol mindent lefényképeztem. Utolsó megállónk következett ami után nem szívesen tértünk haza, nem szívesen léptünk vissza újra a szürke hétköznapokba. Ez a végállomás Baja volt ahol kaptunk fél órát, hogy körbe nézzünk Baja főterén. Felettünk osztva csapatokra, hogy ne vesszünk el. Mi összeálltunk Alizzal, Alexával, Vikivel és Krisztivel majd fogtuk magunkat és elkezdtünk barangolni remélve, hogy találunk egy fagyizót ahol bírunk fagyit venni. Nagyon sokat nevettünk és jó sokat beszélgettünk. Végül találtunk egy fagyizót. Lementünk Duna partra ahol Aliz sajnos elhagyta a karkötőjét. Mentünk vissza buszhoz ahol felelsz vagy merszeztünk, nevettünk sokat és még énekeltünk is. Kértük tanár urat, hogy menjünk vissza, de sajnos nem fordult meg a busz. Így haza értünk és újra belecsöppentünk a szürke hétköznapokra.
Ui.: Ha lesz időm feltöltöm a képeket és csatolok.:)
Puszi, pacsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése